Nem kevesebbre kellett rájönnöm, mint hogy május 1. tulajdonképpen az illegális kommunizmus vágyott street foodjának eljövetele.
A csepeli munkásság történetét tanulmányozva tények garmadával tudjuk ezt bizonyítani. A harmincon felüliek kötelező tanulmányaikból talán még emlékeznek, hogy az illegális kommunizmus elsősorban vendéglőkben burjánzott. Baksay Zoltán például megemlíti a Csepel története című, 1965-ben megjelent könyvben közzétett tanulmányában, hogy a szocdem párt alapvetően a Fő utca 1. alatti vendgélőben, míg a Vas- és Fémmunkások, valamint építőmunkások helyi csoportja a Szeltner-féle vendéglőben gyülekezett.
Ez utóbbi igen fontos, ugyanis később ez adott helyet az első Munkásotthonnak, sőt egyes források szerint itt tartották Magyarország első "vörös keresztelőjét", amely szertartást később, az államszocializmus éveiben névadó ünnepségként ismertünk.
Zachár László Csepel története című, 1974-ben közzétett munkájában említi a Szarka-féle vendéglőt, mint a szervezkedések helyszínét, illetve Beck Lőrinc vendéglőjét, ahol munkásolvasóterem nyílt.
Namármost Baksay szerint 1901. április 28-án, vasárnap du. 3 órakor a csepeli szocialista munkások Szeltnernél vitatták meg május 1. ünneplésének jelentőségét.
Tegyük hozzá: a szocilaizmus éveiben az irodalom a kénye kedve (illetve aktuális mondandója) szerint keverte a munkásmozgalom történetében a kommunistát és a szocdemet, amely utóbbi hol bátor fegyvertárs, hol reakciós jobboldali szemét volt számára. Annyi bizonyos, hogy a szocdemek a korai időktől felvonulhattak, ami a kommunisták szemében később jobboldali elhajlásnak minősült.
Az viszont tény, hogy a komcsik is ki akartak szabadulni az elszigeteltségből, ők is kint akartak lenni május 1-jén. Mindez csak 1945 után valósulhatott meg, amikor végre fenyegetettség nélkül hódolhattak a veres street foodnak, vagyis a sör-virsli párosításnak.
(ÍzRájder)
