Gyula városa sok mindenről nevezetes; például arról, hogy az 1858-ban megnyílt Pest-Arad vasútvonal jól elkerülte, és csak 1871-ben kapcsolódott be a Nagyvárad-Fiume vonalon keresztül a nagy vérkeringésbe, addigra azonban már Békéscsaba lett a régió központja – de ez mai vizsgálódásunk szempontjából prehisztorikus előjátéknak tekinthető.
A rettentően szerényen Hamburger Bárnak keresztelt intézményről van szó, Gyula egyik ikonjáról. Fennállásának legalább két évtizede alatt átnevezhették volna Feri bácsi betérőjére, vagy Délutáni Menzára, vagy – a városban érettségizett feleségem megjegyzését kopírozom itt – Gyula nagy szülötte után akár Erkel Ferenc Hamburgerezőre is, de nem: maradt Hamburger Bár.
A legutóbbi időkig csak utcai kiszolgálással működött oldalt, de ma már széles portál is várja a Béke sugárút szökőkútja felől érkezőket, a portál mögött pedig jól kitalált, tiszta, kellemes hangulatú étterem rejlik. Érdemes megjegyezni, hogy az utcai ablaktól nem messze lángosos működik; a két vendéglátós hely – legalábbis szellemi – kapcsolatát a helybeliek „a lángososig állt a sor” megjegyzéssel szokták jellemezni.
A Hamburger Bár nem csak Gyulát látja el, rokoni informátoroktól tudom, hogy a környékbeli településekről szokás péntek vagy szombat esténként beugrani, és húszasával hazavinni a burgert vagy a dönert a szomszédoknak, barátoknak satöbbi.
Az étlapon a hamburger legalább két tucatnyi változata szerepel, valamint kebab pitában. A pékáru helyben készül, ami nagyon nem mindegy. Nem hittem volna, hogy dönerben nekem tudnak újat mutatni, pedig de. A kívül ropogós, belül omlós pitába rejtett pulykahús, zöldség igen ízletes. Egy adag 600 Ft, ami átlagos árnak tekinthető.
Egy hiányosság: a húsz év alatt felfejlődött étterem igen jól menedzselt, a vendéglátós portálokon is ott a kínálata, de saját honlapja nincs. Még abba érdemes volna beruházni.
Mindenesetre nekünk igen kellemes pünkösd kora délutánunk telt ott, amelyet a 100 éves cukrászdában folytattunk néhány gömb fagylalt mellett.
(ÍzRájder)
